Elsősorban parodontopatia, periimplantitis (fogágy-betegség, implantátum körüli gyulladás) kezelésében alkalmazzuk.

• Az első lépés minden esetben az ultrahangos fogkő eltávolítás (tisztítás)
• A második lépés enyhébb esetben már lehet az antimikrobiális terápia, mélyebb fogínytasakok esetén azonban az ultrahangos tisztítás után szükség lehet a fogínytasakok kézi, úgynevezett parodontológiai kürettálására is. A kürett, érzéstelenítésben történik, célja, hogy a mélyen megbúvó felrakódásokat is eltávolítsuk.
• Ezt követi a mikrorganizmusok megfestése a kezelt területen. A közepesen híg oldatot fecskendőből juttatjuk a tasakokba, illetve a kezelendő területre. 1–2 perc várakozás elegendő, hogy a mikroorganizmusok felvegyék a festéket.

Megvilágítás és a fotoszenzibilizátor aktivizálása

• A kezelés elvégzésére a rendelőben:
  Bilight típusú: VIS: 630-690nm és IR: 780-840 nm,
  IR fej 400mW és 500mW teljesítményű lézer készülék áll rendelkezésre.

• A fényérzékenyítés 1–2 percig tart, utána a festéket le kell mosni a nyálkahártyáról, megakadályozandó a nyálkahártya sejtekben való dúsulását, így elkerülhető a nyálkahártya károsodása.
• A fotoszenzibilizátor aktiválása energiafüggő folyamat, amelyet fizikai és optikai tulajdonságok határoznak meg. A festék megvilágítását olyan fénnyel kell végezni, amely a fotoszenzibilizátorban maximálisan abszorbeálódik. A megvilágításnál arra kell törekedni, hogy a lézerfényt bevezessük a kezelendő területre, ha lehetséges, direkt a tasakba. A lézerhatás 1-2 percig tart. A lézerfényt egyenletesen osztjuk el a kezelendő területen, parodontális tasak kezelése esetén, minden érintett fog körül 3–5 J/cm2 vagy 3–5 J/pont dózist jelent.
  A gerjesztett állapotban lévő festékmolekula átadja energiáját a környezetében lévő oxigénmolekulának. Ily módon erősen toxikus szabad gyökök keletkeznek, és bekövetkezik a baktériumsejtfal oxidatív degenerációja, ezáltal a baktériumok elpusztítása.
• Az eljárás során keletkező toxicitás szigorúan helyben zajlik (legfeljebb 1-2 mm távolságig), környezeti vagy távolabbi hatása nincs!

Fontosabb megállapítások:

• Az implantátumok egyre szélesebb körben való elterjedése kapcsán várhatóan növekedni fog a periimplantitisek száma is. 2005-ben Németországban 600 ezer implantátumot helyeztek be, ebből kb. 4–10%-ban fordult elő periimplantitis – ez kb. 24–60 ezer (M. Vock). Olaszországban évente 500 ezer dentális implantációról számolnak be, 5–8% periimplantitissel, melyek kezelése fáradságos és sokszor eredménytelen (Maiorana).
  Napjainkban a parodontopátiák kezelésében előkelő helyet foglalnak el az antibiotikumok, de hatásuk az esetek döntő részében átmeneti vagy nem kielégítő.

Az antibiotikus kezelés alacsony hatásfokának okai:

• A gyakran inadekvát gyógyszerválasztás
• Helytelen adagolás
• Gyakori nem megfelelő öngyógyszerezés következtében kialakuló rezisztens mutációk
• A kezelés sikere függ a páciens fegyelmezettségétől és a mellékhatásoktól (hasmenés, allergia, más gyógyszerrel nemkívánatos interakció stb.)
• A parodontopátiák és a periimplantitis kezelését célzó, hagyományos módon történő sebészi beavatkozás eredménytelenségének okai összetettek.
• Műtéti kontra indikáció.
• Műtét utáni esetleges komplikációk.
• Fájdalom.
• Diszkomfort.
• Operátor gyakorlottsága stb.
• Az APDT óriási előnye ezzel szemben, hogy nem alakul ki mellékhatás, de rezisztencia sem. Ezen kívül – annak köszönhetően, hogy nem fajtaspecifikus – a parodontális tasakban, illetve a periimplantitises területen lévő kevert infekción is úrrá tud lenni. Több vizsgálat is kimutatta, hogy a festékanyag alkalmazása mellékhatás mentes, és fájdalom sem keletkezik.
• Az APDT hatására az összes vizsgált kórokozó tekintetében szignifikáns számcsökkenés következett be, ez az eljárás a parodontális betegségek és a periimplantitis kezelésére alkalmas, hatékony, széles körben biztosítható és nagyon jó eredménnyel használható módszer.